Nemzetközi ifjúsági konferencia

Nagy nekifutással de eredményesen sikerült összetoborozni azt a hat egyetemistából álló delegációt, amely 2005. november 20-26. között nagy lelkesedéssel indult Szlovákiába, a Szlovák Diakóniai Szolgálat által szervezett nemzetközi ifjúsági konferenciára.

A szlovákiai Jókában (Jelka) rendezett konferencia már második kísérlet arra, hogy  különböző Európai országok ifjúságát együttműködésre ösztönözzék. Az első ilyen jellegű konferenciát 2004-ben tartották Németországban. Az idei értekezlet témája "Önsegélyezés - az önkéntes munka” volt.

Jóka (Jelka), melynek vize egykor mérgező és betegséget terjesztő volt, ma már kb. 10 helység számára gondoskodik kiváló minőségű vízről. Az egykori küzdelmet a vízminőség javításának érdekében ma segítőkész együttműködés váltotta fel több környékbeli település javára, ami a közös vízellátás kiépítésében valósult meg.

Akár szimbolikusnak is tekinthető a Jelkai Betlehem Missziós Központban szervezett konferencia, mely a település és az ország határait túllépve öt ország kooperációs forrásává vált erre az egy hétre. Lengyelország, Németország, Magyarország, Szlovákia és Románia ifjú küldöttei ezzel a tudattal kezdtek neki a konferencia munkálatainak.

,Az érkezés estéjén nagy visszafogottsággal kezdtek ismerkedni a csoportok. Az első ismerkedési játékok azonban arra ösztönözték az ifjakat, hogy elfogadják az irányukba kifejeződő baráti közeledéseket.

Milyen tapasztalatai voltak a résztvevőknek a konferencia témájával kapcsolatban? Mire van szükség az elképzelések megvalósításához? Milyen eszközök állnak  rendelkezésükre? Ezek voltak az első vegyes csoportmunkák kérdései. A különböző országok képviselői egymást  aktív vagy potenciális önkéntesként ismerhették meg. A néha négynyelvű beszélgetések (német, angol, lengyel és magyar) a résztvevőkben már kezdetben felébresztették az egymás iránti felelősségtudatot.

A második országonkénti feladatleosztás témája a "saját projektkidolgozás” volt.

"A meggyőzőerő, a tervmegvalósításhoz szükséges önkéntesek bevonása” - szintén kisebb kihívást jelentett az amúgy lelkesen dolgozó delegációknak.

A kommunikációs-technikák alapjait különböző szerepjátékok keretében figyeltük meg. Ez arra ösztönözte a részvevőket, hogy kötetlen és felszabadult hangulatban segítsék egymást.

Hogy az EU szintjén mi az elképzelés az önkéntes munkáról, hogy annak milyen nagy jelentősége van, nemcsak az előadásokból tűnt ki. Ebben a Szlovák delegáció ifjú önkénteseinek teljesítménye is jó példaként szolgált. Ott, ahol az emberek körültekintően és tisztelettel figyelnek egymásra (mint a konferencia szervezői) mások is jól érzik magukat - állapítottuk meg.

Nem volt olyan alkalom, ahol az elemi jókedv ne lett volna érzékelhető. Az országok csoportjai azonban azt is tapasztalhatták, hogy azok az ifjak, akik ezen a találkozón összebarátkoztak egyértelműen elkötelezték magukat aziránt, hogy egymásnak segítsenek, és az országonként bemutatott tervek megvalósításában szerepet vállaljanak.

A kb. 40 tagot számláló csapatnak a programban arra is lehetősége volt, hogy megismerkedjen Pozsony városának bensőséges hangulatával.

Az egyhetes konferencia utolsó előadásában az EU Ifjúsági Szakosztályának pozsonyi képviselője arra bíztatta a jelenlevőket, hogy pályázatok elkészítésével és leadásával minél több szervezetet és országot vonjanak be a nemzetközi tapasztalatcsere vérkeringésébe.

A konferencia zárónapján szomorúság és az elválás rosszérzése telepedett a búcsúzkodni kényszerülő részvevőkre.

Mi azonban - a konferencia szervezői és a csoportvezetők - megegyeztünk, hogy az itt létrejött baráti kapcsolatokat nem hagyjuk feledésbe merülni, hanem ki fogjuk használni az együttműködéshez adott lehetőségeket.

A kis erdélyi küldöttség tagjai köszönetüket fejezik ki a konferencia szervezőinek és a küldő szervezetnek a lehetőségért, hogy ezen a nagyszerű alkalmon részt vehettek.