Hit, tudomány, természettudomány

A nagyváradi Posticum épületében tartotta a Studium Academicum Alapítvány a nagy érdeklődést kiváltó 2006-os évi első konferenciáját.

A mintegy 65 egybegyűlt érdeklődőt Szatmári Elemér alapítványi alelnök köszöntötte, kifejezvén hálaadását, hogy a Posticummal való jó együttműködés a jelen értekezlet helyszínbiztosítása révén is igazolódik.

Bruncsák István plébános a Jn. 4. részének (Jézus beszélgetése a samáriai asszonnyal a Jákob kútjánál) szavai alapján tartott áhítatában egy olyan párbeszédre hívta fel a figyelmet, amelyből kiderül, hogy egy konkrét kérdéssel kapcsolatban kibontakozó beszélgetés miként érkezik meg Jézus segítségével az egy igaz célhoz, az ember üdvösségének meghatározásához.

A felolvasott Ige és a konferencia témája közti összefüggésről elmondta: a hit és a természettudomány párbeszéde gyakran emlékeztet a felolvasott Ige szereplőinek a párbeszédére: egyugyanazon dolog kapcsán (a bibliai történetben a víz) egyet mond a hit, azaz a teológia és mást hangsúlyoz a természettudomány. Mint a bibliai történet tanúsága is kifejezi, ahhoz, hogy a két külön megközelítési mód találkozzon, szükség van a kölcsönös bizalmatlanság leküzdéséhez, az egymást lejárató kampány lezárásához, az egymás mellett, vagy egymás feje felett történő elbeszélés befejezéséhez.

Az igehirdető zárszavaiban így összegezte mondanivalóját: Jézust nem a tudomány, hanem a tudós érdekli!

Dr. Szilágyi Béla, a potsdami Albert Einstein Institut kutató fizikusa beszámolt arról, hogy amikor az általa megtartandó előadás címét hallotta egy kissé meglepődött. A Legyenek világító testek az ég mennyezetén cím, ugyanis inkább egy asztronómiai kérdéskört sugall, mint az általa végzett munka meghatározását.

Az előadó szemléletes módon - képekkel is illusztrálva - vetítette a hallgatóság elé a világegyetem egyes részeit, benne a föld csillagrendszerének elemeit, melynek végén meggyőződéssel vonta le a következtetést: amikor a világegyetemet kutatjuk és szemléljük, joggal feltételezhetjük, hogy az a csoda, amelynek szépségét és rendjét részben ismerjük, egy olyan teremtő Isten alkotása, aki szerette a szépet és a rendet.

Előadásának végső következtetésében kihangsúlyozta: Az evolúció és ősrobbanás elmélet kapcsán érdemes elgondolkozni azon, hogy egy teremben uralkodó káoszon (rendetlenségen) két módon is lehet változtatni: vagy úgy, hogy valaki rendet tesz, vagy pedig úgy, hogy bedobunk egy bombát és minden a rendeltetési helyére repül. Ő inkább az előbbi megoldásban hisz, azaz egy teremtő Isten rendet és szépséget szerető alkotásában.

Az előadást követően a jelenlevők megfogalmazhatták kérdéseiket, melyre a megkérdezett elsősorban a hitmeggyőződése alapján válaszolt.

A konferencia második előadását Kodácsy Tamás, a budapesti Jesenius Központ tudományos munkatársa, teológus lelkész és programozó matematikus tartotta, Cogito, ergo mundus talis est - Gondolkodom, tehát ilyen a világ címmel.

Előadását azzal kezdte, hogy a cím kiválasztásában igyekezett tekintettel lenni arra, hogy azáltal ne elriassza, hanem érdekeltté tegye a konferencia után érdeklődőket.

Előadásában a teológia, a hit és természettudomány összekapcsolódásáról, a kozmológiai antrópikus elvekről beszélt.

Az előadó - az előző előadáshoz kapcsolódva - elmondta, hogy amennyiben azok a fizikai állandók, amelyek meghatározzák a fizikai törvényeket, egy kicsit mások lennének, akkor ez a világ nem is létezne, akkor nem létezne élet.

Hogy vagyunk mi itt, hogy van az, hogy egy olyan világban vagyunk, amely megengedi, hogy róla gondolkodjuk, s hogy azáltal, hogy gondolkodunk a világegyetemről, elmondhatjuk, hogy ilyen ez a világ? - tette fel a kérdést. A kérdés azt sejteti, hogy nem létezhet olyan világ, amely nem engedi meg, hogy gondolkodjunk róla. Ezáltal erőteljesen megjelenik a megfigyelőnek a szerepe a világról alkotott kép leírásában.

Előadónk egy idézet mentén vezette fel előadásának kiindulópontját, majd annak részletes bemutatójával foglalkozott: "...antrópikus elvnek nevezhetjük azt a jelenséget, amikor megfigyeléseink eredményét korlátozzuk azon feltételek által, amelyek szükségesek jelenlétünkhöz, mint megfigyelők jelenlétéhez. (Habár helyzetünk nem szükségszerűen központi, bizonyos mértékben feltétlenül kitüntetett.)" Brandon Carter, 1970.

Az elhangzott előadást követően a jelenlevők kérdései valamint az arra adott válaszok arról tettek tanúbizonyságot, hogy az elhangzottak a kérdéskört oly módon sikerült bemutassák, hogy ezáltal eddig kevésbé ismert elméletek kérdéseire is választ adtak.

Balogh Barnabás kifejezte köszönetét mindkét előadó iránt, hogy az általuk elmondottak elősegítették ennek az igen izgalmas kérdéskörnek a jobb megismerését, elmélyítését. Olyan alkalom volt ez - hangsúlyozta - amely nemcsak arra késztet, hogy a jelen előadóinkat máskor is meghívjuk, hanem arra is, hogy máskor is merjünk a legmerészebb társadalmi kérdéseinkkel foglalkozni, akár a Studium Academicum Alapítvány következő tanácskozásain, rendezvényein is.