A lelkipásztor és presbiter mint munkatársak

A Studium Academicum Alapítvány és a hollandiai Fundament Alapítvány közös szervezésében került sor Bihar községben arra a szemináriumra, amelynek "A lelkipásztor és a presbiter, mint munkatárs” volt a tematikája. A meghirdetett szemináriumra több mint 30-an jöttek el.

A vendéglátó lelkipásztor - Csernák Béla - igei bevezetője után, valamint a hollandiai Alapítvány két munkatársának, Japp Doedensnek és Frans Caannak, gondolatébresztő bevezetője után, három csoportban folytatódott a felvetett kérdések megbeszélése.

Egy óra elteltével, minden csoport megbízottja beszámolt az ott elhangzottakról. Ezekből kiderült, hogy még mindig sok nehézség adódik az együttmunkálkodás terén presbiterek és lelkipásztor között. A kölcsönös bizalom, az együttgondolkodás akarása, még sok helyen várat magára.

A presbiterek hiányos ismerete feladatkörükkel kapcsolatba, illetve a lelkipásztorok túl akaratos vezetési stílusa, sok konfliktushelyzetnek az okozója. Ezért fogalmazódott meg több felszólalásban is a presbiterképzés szükségessége, illetve olyan alkalmak keresése, ahol presbiter és lelkész őszintén beszélhet a közös feladatok megoldási lehetőségeiről.

A kávészünet további alkalmat nyújtott a vélemények megosztására, nem egyszer azok ütköztetésére.

Már a "Bárka” gyülekezeti teremben halhattuk Visky Péter kolozsvári lelkipásztortól, hogy gyülekezetükben miként sikerült különböző kérdésben előbbre jutni. Szerinte sem könnyű munkatársakat, szolgálni akaró presbitereket találni. Nagyon sok türelemre, és még több imádságra van szükség. Ennek áldásaként alakultak meg azok a munkatársi csoportok, amelyek a gyülekezeti munka különböző területein végzik szolgálatukat, s most már csak felügyelni kell tevékenységüket.

Korreferátuma több kérdést is felvetett a hallgatók soraiból. Ezek többnyire azokra az előfeltételekre, tárgyi eszközökre tekintettek, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az eredményes szolgálathoz. Visky Péter szerint ezek is a helyi gyülekezet áldozatvállalásával előteremthetők.

A bihari templomban rövid előadást hallhattunk az Egyházközség múltjáról és jelenéről. Ez a félórás kitérő elég volt ahhoz, hogy visszatérve a Bárkába a Nőszövetség tagjai feltálalják azt a testi táplálékot, amely teljessé tette a lelki feltöltekezést.

A két Alapítvány munkatársai azzal váltak el, hogy ilyen jellegű konferenciák szervezésében  a jövőben is együtt szeretnének működni.