A házasságon kívüli együttélés, mint pásztorációs probléma

Keresztyén társadalmunk egyik kiemelkedő kérdése, hogy miként kezeljük az egyre növekvő házasságon kívüli együttélés problematikáját, mit szól ehhez a civil és egyházi társadalom.

A Studium Academicum Alapítvány a hollandiai Fundament Alapítvánnyal közösen foglalkozott e kérdéskörrel az augusztus 20-án Fugyivásárhelyen szervezett Konferencián.

"Ott ahol nincs esély, ott is lehet remény” - mondta bevezető áhítatában Balogh Barnabás, aki mondanivalóját a bibliai Hágár példájával szemléltette: minden sivatag rejt magában egy forrást, azaz minden kilátástalanság, aggodalom és céltalanság magában hordozza a megoldás lehetőségét, még a házasságban vagy az azon kívül élők számára is. Ezt az üzenetet kell átadni minden (sokszor helytelen) megoldást kereső és alkalmazó lélek számára.

A szeminárium három előadásra épült. A hollandiai Fundament alapítvány két képviselője, Henk de Vries és Bert Woudt lelkipásztorok, bibliai vezérlésű előadásban közelítették meg a kérdéskört. Az azt követő korreferátumban Kovács Szabolcs lelkész a témával kapcsolatos néhány keresztyén-társadalmi szempontot sorolt fel.

Az első előadás alapvető bibliai szempontok, felsorakoztatásával jelezte, hogy a kérdés a mindenkori ember számára (már a Bibliai világban) jelen volt.

Az idézett Ó- és Újszövetségi igeversek arra ösztönözték a hallgatóságot, hogy a keresztyén családokban, idejében és nyíltan foglalkozzanak a témával, egy egészséges életmódra nevelvén gyermekeiket.

A második előadás az együttélésre vonatkozó lelkigondozói tanításokat vázolta. S bár az előadó elismerte, hogy a hollandiai és az erdélyi egyházi gyakorlat közt felismerhető különbségek vannak, jelezte, hogy az alapvető keresztyén lelkigondozói kérdésekben egyetértés mutatkozik.

Az előadás kitért a különböző gyülekezetek (városi, vidéki) meglátásaira és megoldásaira, majd az összegzésben gyakorlati tanácsokat sorolt fel a felmerülő esetekre: ne ítéld el egyszerűen az érintetteket, kérdezz rá az okra, az igényre; nem kell mellébeszélni, a dolgokat nevén lehet nevezni; egy követhető út azonosítása csakis az érintettek bevonásával, és nem a fejük felett való bíráskodással oldandó meg.

A nap harmadik előadásában, Kovács Szabolcs korreferátumában, a jelenség teológiai-társadalomtudományi tényezői is megfogalmazódtak.

Az előadás három kulcsgondolatra épült:

• A család, mint Isten által megáldott közösség
• Az élettársi viszony gyakori jelensége
• Lelkigondozási lehetőségek

Az együttélést befolyásoló körülmények megfogalmazására is sor került:

• a család függősége a társadalmi változásoktól
• a népi szokások erőteljes befolyása
• a pszichológiai háttér

Az előadó a lelkigondozás esélyeit egy Goethe idézettel szemléltette, majd lehetőségek sokaságát sorolta fel:

"Ha úgy vesszük az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket. Ha úgy tekintjük őket, mint amilyeneknek lenniük kellene, akkor olyanná tesszük őket, mint amilyenek lehetnének.” (Goethe)

Az előadásokat követő megbeszélésen több kérdés vetődött fel: Milyen volt az egykori és milyen a jelenlegi lelkigondozói gyakorlat a nyugati egyházban és itthon? Milyen lehetőségek merülnek fel a családon belüli erőszak esetében? Mi történik, ha a "gyermek” a szülői akarat ellenére tesz meg lépéseket, egyszerűen kitagadjuk?

Az egyház egykori gyakorlatára a "bűnértelmezés” volt a jellemző, azaz csak a vertikális szempontokat vették figyelembe. Ma már a lelkigondozói gyakorlatban komolyan odafigyelnek a horizontális, azaz az emberközi kapcsolatok láthatatlan tényezőire is. Ilyenként tehát minden kérdésben fontos szerepet tulajdonítanak az emberi lélek megismerésének, és nagy hangsúlyt fektetnek az alapos, emberi lelket megmentő javaslatok megfogalmazására.

A konferencia végén előadók és résztvevők egyaránt elégedetten távoztak, hiszen újabb perspektívák és lehetőségek megismerésére adódott alkalom.