Interjú Klaus Douglass-al 2005. szeptember 3-án, Vajdán

Balogh Barnabás

Bemutatkoznál Klaus Douglassként és lelkipásztorként?

Klaus Douglass

A nevem Klaus Douglass, holnap leszek 47 éves. 16 éve Frankfurt egyik külvárosában, az András gyülekezetben lelkészkedem. Megközelítőleg 10 éve foglalkozom könyvírással, ami lehetőséget adott arra, hogy a gyülekezeten kívül is tevékenykedjem. Ezek értelmében szolgálatomnak alapvetően két súlypontja van: egyik a gyülekezetben, a másik, a gyülekezeten kívül, tanácsadóként gyülekezetépítési kérdésekben.          

Balogh Barnabás

Hogyan kerültél kapcsolatba a Magyarországi Református Egyházzal és a Studium Academicum Alapítvánnyal? Mi volt az első reakciód, amikor megkaptad a meghívónkat?

Klaus Douglass

Arra gondoltam: miért éppen Románia? A magyar egyházról elenyészően keveset tudtam; az sem volt bennem tudatos, hogy Romániában ilyen nagy kiterjedésű. Annak tudatában voltam, hogy nagy a kulturális és a mentalitásbeli különbség.

Amikor azt mondtam, hogy "miért éppen Románia” arra utaltam - és ez semmi esetre nem kívánt leértékelés lenni, egyszerűen egy kérdés volt - hogy miért gondolja úgy egy másik kultúra, ráadásul egy másik egyházi kultúra tagja, hogy könyvem, gondolataim, és személyem számára érdekes lehet?

Ezt a meglepetést már a tavaly is átéltem. A Magyarországi Református Egyházzal, tavaly augusztusban, a "Collegium doctorum” meghívása révén kerültem kapcsolatba Budapesten. Aztán meglepetésszerűen, szintén a magyar egyházak kezdeményezésére, meghívást kaptam Szlovákiába. Kíváncsi vagyok, milyen utakat mutat ott nekem Isten. Ez a tapasztalatszerzés nekem örömöt jelent és csodálatosnak tartom, hogy mindez számomra is meggazdagodás lehet.

Balogh Barnabás

Meg tudnád fogalmazni az előzetes elvárásaidat, s azt, hogy milyen módon felelt meg annak a valóság? Olyan volt, mint ha úgy ugrottál volna vízbe, hogy előtte nem tudtad, hogy milyen mély a víz?

Klaus Douglass

Ez utóbbi volt a valóság. Azt hiszem az én személyes rizikóm átlátható volt. Már a tavaly tapasztalatot gyűjtöttem Budapesten. Idő közben nálunk volt egy Budapesti delegáció, ezért nem mondhatom, hogy fogalmam sem volt, mi vár majd rám. Igaz, Budapest egy nagyváros, akkor ott akadémiai körökben mozogtam.  

Most Romániában különböző református egyházmegyék lelkészeivel találkoztam, akik minden esetben mások voltak, más kultúrából érkeztek, így ez engem az emberekkel szemben új látásmódra késztetett.

Az elvárásaimat egyáltalán nem tudnám megfogalmazni. Nagyon nyitottan fogadtam ezt a kihívást, s nem volt más számomra, mint a remény, hogy Isten meg is áldja ezt az utat. Hogy Isten milyen mértékben áldotta meg ezt az utat majd a későbbiekben mutatkozik meg. Nekem azonban a visszajelzésekből, a hangulatból, a beszélgetésekből kifolyólag jó érzéseim vannak.   

Balogh Barnabás

Jellemezni tudnád azoknak a helyi lelkészeknek a nyitottságát vagy éppen elutasítását, akik a te szemináriumodon jelen voltak?

Klaus Douglass

Nagyon sok szemináriumot tartok Németországban és a német nyelvű külföldön. Tudatában vagyok annak, hogy a tézisek, ahogyan azokat én megfogalmazom, nem csak barátokra találnak.

Ismerem a félelmeket, melyekkel a kollegák küszködnek, ha közel engedik magukhoz ezeket a teljesen új gondolatokat, bíztatásokat és új struktúrákra való kezdeményezéseket. Ilyen értelemben vártam el, pontosabban nem vártam el, hogy mindenki ujjongani fog, amikor jövök.

Nagyon pozitívan érintett a nyitottság, a barátságos visszajelzések, és az a változásokra való kézség, amit ugyanúgy a Református Egyházban Magyarországon, mint Romániában érzékeltem.

Persze voltak ellentmondások is. Ott azonban átgondoltan és érvelően fogalmaztak, vagy kritizáltak, de ennek módja számomra teljesen elfogadható volt. Nem hiszem azt magamról, hogy én vagyok az, aki "az igazságot kanállal zabálta” (ahogyan azt nálunk, Németországban mondják). Ilyenként a jó ellenérvelésekre mindig kapható vagyok, és köszönettel veszem, hogyha az emberek a meggyőződésemben elgondolkoztatnak, vagy éppen kijavítanak. Ilyen értelemben az, ahogyan az emberekkel találkoztam, teljesen pozitív tapasztalat volt.

Balogh Barnabás

Meglepne téged, ha a következő évben a római-katolikus, vagy az ortodox egyház, hasonló céllal küldene meghívót?

Klaus Douglass

Jóllehet sokan csodálkoznak rajta, vendégként gyakran tanítottam katolikus papi szemináriumokon. Ilyenként a katolikusokkal való együttműködés számomra nem jelent nagy gondot, noha a katolikus rendszer más, hiszen némely dolgok katolikus szempontból nehezen elfogadhatóak.

Azt gondolom, hogy ez a kérdés nagyobb gondot jelentene, ha az ortodox egyházzal való együttműködésről lenne szó. Számomra az ortodox egyház Németországból kevésbé ismerős, a mi országunkban nagyon-nagyon csekély szerepe van.

Minden alkalommal meglepődöm, ha az emberek meghívnak, annak ellenére, hogy úgy gondolom, hogy az emberekhez és a különböző kultúrákhoz jól tudok közeledni. Minden esetre egy ilyen meghívást megvizsgálnék, annak tudatában, hogy nagyok a különbségek; miért is vagyok evangélikus; miért is vagyok protestáns teológus. Mindazonáltal ha más felekezetűek meghívnak, szívesen megbeszélés tárgyává teszem azt, és reménykedem, hogy a megbeszélés testvéries lesz.  

Balogh Barnabás

Vannak elképzeléseid és terveid a jövőre vonatkozólag, ami egy további együttműködést vagy akár utórendezvényeket jelenthetne? Sikerült ebben az időben az emberek és lelkészek szükségeit és igényeit kielégíteni és azoknak megfelelni?

Klaus Douglass

Az utolsó kérdést nem tudom megválaszolni, azt hiszem nagyon sok múlik azon, hogy milyenek lesznek a visszajelzések. Én igyekeztem a legjobbat nyújtani, úgy ahogyan mindig igyekszem az embereknek magamból a legjobbat adni. Hogy ez az embereknek objektíve valóban jó volt-e, csak remélni és hinni tudom, de ezt az idő kell majd megmutassa.

Tervet és elképzelést a jövőre nézve még nem fogalmaztam meg, jóllehet Németországban van egy szólásunk, ami így hangzik: aki A-t mondott mondjon B-t is. Ez azt jelenti, ha valaki belekezdett valamibe, csak akkor következetes, ha a megkezdett úton továbbmegy. A múlt évben történt az első meghívás a magyar egyházakhoz Magyarországra; a második éppen Romániába; aztán van egy meghívás Szlovákiába is.

Már folytak megbeszélések arról, hogy ha a visszajelzések megfelelőek lesznek, akkor a jelenlegi látogatást elmélyítjük, megismételjük. A debreceni teológiával is folytatok megbeszéléseket, hogyha esetleg lenne lehetőség arra, hogy a diákokkal ezekből a gondolatokból némelyeket megosszak. Akkor viszont - nem szeretnék senkit lerohanni - jelzem a további együttműködési készségemet.